Trabantnál úgy állítottam, hogy:
- a gázbowden ne húzza véletlenül se a gázkart alapesetben, tehát ha nem nyomjuk a gázt
- ellenőriztem az üzemanyagszintet. Pontosabban az úszó helyzetét, amikor pont elzárta már a tűszelepet. Ehhez fejtetőre kell állítani a fedelet és megdönteni 45 fokban. Tehát hogy éppen, hogy csak terhelje az úszón lévő kis fül a tűszelepet. Pont annyira, hogy zárjon, semmivel sem jobban. Ekkor a az úszó legtávolabbi sarkainál lévő kis lapos felületnek kb. párhuzamosnak kell lennie az úszóházfedéllel, úgy emlékszem.
- a fúvókákat vegyük jónak, a szívatót szintén. (Legrosszabb esetben iktassuk ki pl. a rudazat kikötésével vagy ilyesmi, egy teszt erejéig.)
- a gázbowden által mozgatott karon van egy fojtószelep alapállás állító ütköző csavar. Nem a szívató, hanem a főrendszer fojtószelepének alapállapotát állítja. Beállás menete: kitekerni, hogy ne érje a csavar a kart. Betekerni érintésig. Majd további fél fordulatot betekerni. Emlékeim szerint erre szoktam állítani. Ennek annyi a lényege, hogy ne a fojtószelepen pihenjen az egész mechanika, mert akkor berágódna a karburátorházba. Tehát a legminimálisabb hézag legyen alapesetben a fojtószelep és a karburátor test között.
- üzemmeleg motornál a nagy csavarral (úgy emlékszem, hogy a talpban van) beállítani egy szimpatikus alapjáratot.
- CO-csavarral megkeresni azt a pozíciót, ahol a legmagasabb a beállított alapjárati fordulatszám. Szükség esetén csökkentsünk az előző lépésben állított alapjárati fordulatszám csavarral az alapjárat mértékén. (Szükség szerint újra keressük meg a CO-csavarral a fordulatszám csúcsot.)
Nekem ez így bevált, 5 literrel elketyegett hosszú távon és volt normális alapjárat és jól is ment. Egyedül télen, hidegen volt rossz az alapjárat, mert teljesen kikötöttem a szívatót.