ANglia:
"Amíg a magyar hatóságok egy ideje az „egyablakos ügyintézés” jelszóval nyomnak le egyre több költséget és bürokráciát a torkunkon, addig az Egyesült Királyságban szóba sem kerül semmiféle ablak. Teljesen értetlenül néztek Gábor rokonára például, amikor az átírás költségei felõl érdeklõdött: „Fizetni? Azért, hogy a nevemre írjanak valamit, ami az enyém? Hát ezért fizetjük az adót, nem?!” Maga az átírás meglehetõsen egyszerû: a régi forgalmin kitöltik a vevõ adatait, kettétépik, az egyiket elküldik postán a nyilvántartónak, a másik felével pedig az új tulaj közlekedik, amíg meg nem jön az új. Aztán megjön, persze ingyen.
Aki figyelt, észrevette: eredetiségvizsgálat sem volt. És a résen lévõk az okmányirodát sem észlelhették, mert ilyen helyre nem kell menni.
Kötelezõ biztosítást viszont kell kötni, továbbá súlyadót és úthasználati díjat is kell fizetni. A rendszer egyszerû, az ember kap postán egy kódot, azzal felmegy a vonatkozó weblapra, ahol kártyával kifizeti a cechet. Ha egyben kifizet egy teljes évet – tessék megkapaszkodni! – kedvezményt kap. Aztán megérkezik a matrica, amit fel kell ragasztani a szélvédõre, szintén postán. Gábor akkor is meglepõdött, amikor a magyarországi bónuszát elfogadták a kötelezõ biztosításhoz. Egyébként egy Tesco nevû mûintézményben kötötte, ahol egy remek konstrukciót talált: még az üvegkárát is fedezik. Úgy még olcsóbb, ha megadott személyek vezethetik kizárólag az autót, esetünkben az üzemben tartó, Gábor és neje. Szóval, ha kárt okoztam volna, amikor kipróbáltam az Avensist, zsebbõl kellett volna pengetnem a felelõsségi károkat. Óvatos voltam. Nagyon."