[justify]Hétfõtõl csütörtökig tettem egy becsületes országjáró túrát a gépezettel, ami legalább 1000 km-t jelentett. Kitûnõen mûködött a legmostohább körülmények között is, pl zivatarba és felhõszakadásba kerültem Vásárosnamény környékén, útra dõlt faágakon és lombokon kellet áthajtanom, tengelyig érõ vízen kellett átkelnem Mátészalkán, sáros földutakat jártam be vele. Sajnos ez utóbbit alaposan meg is jártam. Orosháza mellett (Justhmajor) egy földúton, a pocsolyától nem látszott a gödör mélysége és a túloldalon felütköztem a dobbal. A kipufogóöntvény eltört, a lökhárító alatti kis köténylemez felgyûrõdött. Szerencsére egy ismerõsöm két órán belül ott termett egy bontott önvénnyel (motoros futárt játszott 80 km távolságból) és sikeresen kicseréltem. Visszafelé mondta is a motoros, aki mögöttem jött, hogy meglepõdve látta a sebességem, ami tartósan 90-110 között volt. Persze; síkolt hengerfejjel könnyû.
A kis köténylemezt nem igazán sajnálom, mert az még a borulás idején (másfél éve) megsérült picit, aztán amikor egy parkolóban nekimentek a lökhárítómnak, ami útközben leszakadt, ez szántotta az aszfaltot. Tehát megérett a cserére. Zsombinál amúgy is láttam újat.
A nap végefelé megálltam Kiskunfélegyházán PEDROH kollégával beszélni pár szót, de megvallom, erõsen szégyelltem, hogy egy végtelenül mocskos, sáros autóval jelentem meg, aminek kicsit félrecsúszott a lökhárítója.
Végül a fogyasztás. Erre sem lehetett panasz, mert az utolsó tankolás alkalmával 5 liter alatt volt.
Amiért ilyen hûségesen szolgált a gép, megérdemli, hogy még ebben a hónapban a koszlott barna filckárpitot felváltsa az autó színéhez illõ zöld (valójában mûfû néven árusítják). Na jó, egyébként is megkapta volna.[/justify]