Volt lefújás, az kétségtelen, mindkét dugattyún le volt ragadva két-két gyűrű. A hengerekben is van már egy kis ovalitás, a kipufogónyílással szemben van egy picike váll, a nyílás felőli oldalon viszont semmi.
Az autó eléletéről annyit lehet tudni, hogy nagy valószínűséggel 5-10000km-t futhatott, amikor 2009-ben vagy 10-ben elhunyt a tulajdonosa. Ezt a karosszéria és az utastér állapota alapján saccoltam, illetve a következők alapján:
Ezután, mivel a családban másnak nem volt jogosítványa, a család egy fiatal barátja "vette kezelésbe" a járművet alkalmanként. Ami a kipufogónak jó volt, a motornak már nem annyira.
Jó eséllyel ő már a leragadt gyűrűkkel kezdte hajtani, és bizony talpalta rendesen, még dicsekedett is vele, hogy milyen jól megy (valóban jó kondiban volt és van is), és, hogy milyen autókat előzgetett vele. A kipufogónak azért volt jó a dolog, mert azokon a napokon amikor rászabadult az ólomtalpú cipője a gázpedálra, akkor több, mint 60km-t ment, ebből egyhuzamban minimum 30-at.
Szóval ha Sherlock bőrébe kellene bújnom, azt mondanám, hogy az első tulajdonos használati módjának köszönhetően igazán remek állapotban megmaradt az autó 20+ éves koráig, minden tekintetben, de amiatt, hogy nagyon keveset ment vele, leragadtak a gyűrűk.
Aztán jött az ellentétje, a max. teljesítményen való kínzás, kapott minimum 30000km-t nagy terheléssel a motor.
Ekkor adta meg magát a főtengely két középső csapágya, köszönhetően a leragadt gyűrűknek, az olcsó ásványi olajnak, és persze a kíméletlen haználatnak. A hajtókarok tűgörgői még most is egész jók, nem vészes a lógás a csapon.
Az olaj témát még alaposan át kell gondolnom.