Ötletbörze
Autó-Motor 1984 február - 3. számA Trabant motorja 2500 és 3500 percenkénti fordulatszámon üzemel a leggazdaságosabban. Akinek nincs fordulatszámmérője a kocsiba szerelve, az gyakorlatilag úgy tud ebben a tartományban vezetni, ha a második sebességfokozatot 30 km/óráig, a harmadikat 50 km/óráig húzatja ki. Mindkét esetben a motor — egyenes úton — mintegy a maximális 2500 ford/perc tartományt éri el. Az ekkor rendelkezésre álló forgatónyomaték elegendő húzóerőt biztosít. Felesleges hát a trabantosok többségénél megfigyelhető, rosszul beidegzett túlpörgetés!
50 km órás sebesség felett feltétlenül kapcsoljunk át a negyedik, úgynevezett. "direkt" fokozatba. Városi forgalomban is érvényes ez a tanács, hiszen a 2500 ford percen a Trabant motorja már 13 kW teljesítménnyel, 50 Nm forgatónyomatékkal dolgozik.
A kis kocsi takarékos üzemmódja érdekében módosítást eszközöltek a Trabant porlasztóján. Több mint egy éve a Zwickaui gyár a hozzánk beérkező Trabantokat 28 HB 4-1 típusjelű porlasztóval szállítja. Az új konstrukció előnye elsősorban a városi forgalomban válik kézzelfoghatóvá — az eddigi tapasztalatok szerint — ugyanis a benzinmegtakarítás nem elenyésző.
A még takarékosabb üzemelés másik, igen fontos tényezője a helyes gyújtásbeállítás. De erről még külön szólunk. A jól beállított gyújtáskor a harmadik fokozatban nyugodtan vezethetünk akár 25 km/órás-sebességgel, míg a második fokozatban még a 15 km órás haladás mellett sem károsodik a motor és az erőátviteli rendszer. Emelkedőkön, hirtelen gyorsításkor természetesen mielőbb váltsunk vissza, nehogy a motort túlterheljük.
A vezetési stílus mellett a takarékosságot a kocsi mindenkori műszaki állapota is befolyásolja, mégpedig döntő mértékben. E két tényezőt figyelembe véve, a fentebb vázolt tanácsokat a következőkkel célszerű még kiegészíteni:
— a felesleges gyorsításokat és fékezéseket mellőzve guruljunk minél többet — azaz tegyük üresbe a váltót (kivéve a negyedik fokozatot),
— a motort ne melegítsük indulás előtt álló helyzetben, hanem kis megterheléssel, menet közben érjük el az üzemi hőmérsékletet,
— a motor beindulása után azonnal nyomjuk félig vissza a szivatót, majd amikor már rángatás nélkül fürgén pörög a motor, teljesen nyomjuk vissza,
— a kívánt sebesség elérése után a gázpedált mindaddig engedjük vissza, amíg a sebesség nem csökken lényegesen,
— gyakran ellenőrizzük a gyújtás és a porlasztó beállítási értékeit, állapotukat,
— időben cseréljük ki a levegöszürő-betétet,
— tartsuk be az előírt levegőnyomást a gumikban a mindenkori terhelésnek megfelelően,
— a gyújtógyertyákat az elért futásteljesítmény után kizárólag csak újakra cseréljük,
— minden szerviz alkalmával ellenőriztessük a mellső futómű beállítását is.
Nos, amolyan „tízparancsolatnak" is felfoghatjuk a fentebb vázolt tanácsokat, de ha valaki teljesen nyugodt szeretne lenni, akkor a rendszeres karbantartás során arra is ügyel, hogy az előbbiekben nem említett szerkezeteken kívül másokra is különös gondot fordít, a kocsi üzembiztonsága érdekében.
Mindezeket a legfrissebb gyári információs füzetben olvastuk.
A Trabant ékszíjának élettartama elérheti a 30 ezer kilométeres futásteljesítményt is, ha az megfelelően van beállítva. Az ékszíjat csak annyira kell megfeszíteni, hogy a szokásos „nyomkodásnál" mintegy 10—15 mm játéka legyen. A gyújtóberendezés használat közben kopik. Minden 5 ezer kilométer megtétele után vizsgáljuk meg, hogy megvan-e a gyújtógyertyák előírt 0,6 mm-es szikraköze. A téli hónapokban a könnyebb indítás érdekében a hézagot lehet 0,5 mm-re állítani. A megszakítók helyes beállítási értéke: 0,4 mm. Ezt sem csökkenteni, sem növelni nem szabad. A gyújtási időpont mindkét hengernél: 4 ±0,4 mm a felső holtpont előtt. Ha a megszakító szikrázó felületei a szokásosnál erősebben kopottak, valószínű, hogy hibásak a kondenzátorok. Ezen csak a csere segíthet. A kenőfilcre alkalmanként cseppentsünk pár csepp friss motorolajat. A filcet úgy állítsuk be, hogy az csak gyengén érintkezzen a megszakító tengelyével.
És az sem mindegy, hogy mikor kell megvásárolnunk az új indítótelepet. Ha egy kémény télen elmulasztjuk a minimális karbantartást, akár az egy-két éves akkumulátort is ki lehet dobni. A jól kezelt indítótelep viszont akár négy évig is kifogástalanul működhet.
Az akkumulátort még télen is — havonta legalább egyszer — ellenőrizni kell. A folyadékszint legalább 10—15 mm kell legyen a lemezek felett. Az utántöltést desztillált vízzel végezzük. A nulla fok alatti hőmérsékleten gyakran okoz a telep töltetlensége indítási nehézségeket. Ellenőrizzük gyakrabban ezt is, lehetőleg havonta, ugyanígy a cellák feszültségét és a savsűrűséget. Az utántöltéskor ügyeljünk arra, hogy a töltőáram maximum tíz százaléka lehet a telep névleges kapacitásának! Különösen, a téli, tavasz-eleji időszakban ellenőrizzük az indítótelep pólusait és a csatlakozó vezetékek kábelsaruit. Az oxidálódott felületeket alapos gondossággal tisztísuk meg. Erre a célra a legmegfelelőbb szerszám a szakboltokban vásárolható akkumulátorpólus-tisztító drótkefe. Egyébként a célnak bármely kisméretű drótkefe is megfelel, de semmi esetre se használjunk reszelőt, mert ez az alkatrészek vékonyodásához vezet. Ha a csavar meghúzása után nem szorul megbíz­hatóan a saru a póluson, akkor gyorsabb az oxidáció, és nehezebb az indítás. Ha nincs kezünk ügyében drótkefe, akkor használjunk inkább csiszolóvásznat. A saruk belsejét a hengeresre feltekert csiszolóvászonnal fényesre tudjuk csiszolni.