Az én Trabantom története 2002. szeptember 08-án kezdődött.
Ugyanis ekkor vásároltam Vértesszőlősön.
Trabant mellett döntöttem, mert előtte is ilyen típusú autóm volt, igaz az még csak két ütemmel rendelkezett.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy anno mikor megláttam az első négyütemű Trabantokat, szörnyen csúnyának tartottam…
Amennyibe került CIX, annyiért –mások szerint- már vehettem volna egy igazi autót.
Én mégis ezt a keletnémet csodát választottam - és nem bántam meg.


A Trabant-korszak kezdete

Kedves ex-párommal -Ancsa- és barátnőjével egy öreg 120-as Skodával mentünk CIX-ért. Mivel nekik más dolguk is akadt, hazaindultak, én pedig intéztem a formaságokat. Hazafelé azonban kezdtem kitapasztalni, és megérezni az "új autó" nyújtotta extrákat: padlóváltó, szuper fűtés két fokozattal, jóval halkabb motorhang, automata biztonségi öv, 140 km/h... Az autó kifizetése után másnap nevemre vettem CIX-et.



Mindenki örült a család új tagjának, én büszke voltam, hogy saját autóm van: megnyílt az út a szabadság felé – négy keréken, négy ütemmel. Bejártuk a fél országot, rengeteg helyre eljutottunk vele, kombi lévén kényelmes fekhely alakítható ki az ülések eldöntésével,és a hatalmas csomagtartóba szinte minden belefér.





Műszakilag tulajdonképpen nem igazán volt gondom vele, leszámítva, hogy a volt páromat valamiért nem szerette a Trabi. Ha Ő használta, szinte mindig történt valami, hiába szerette az autót. Vagy a kuplingbowden szakadt el, vagy az ékszíj... de mindig hazaért vele :) Egyik esetben a ház előtt szakadt ketté az ékszíj, de volt, hogy úgy állt be a kertbe, hogy a lökhárítót leszakította...





...szóval a szeretet nem volt kölcsönös :)

Egyik alkalommal a munkahelyéről ért haza. Miközben lemostam az autót, egy cetlit találtam a szélvédőn a következő szöveggel: "Elnézést (név, cím, telefonszám)". Nézegettem a papírfecnit, az autót... aztán megtaláltam az üzenet okát: A jobb oldala alig láthatóan meg volt húzva CIX-nek!
Az én kedvesem meg úgy autózott haza, hogy sem ez, sem a cetli nem tűnt fel neki :) A károkozó korrektségének köszönhetően a biztosító kifizette a kárt, így kapott új küszöböket (is) a Trabi...



Az évek során szinte minden kisebb műszaki probléma előfordult ("típusbetegség" ). Bármi javítást eszközöltem az autón feljegyeztem, ezáltal rendes szervízkönyve van CIX-nek. Pénzt és időt nem kímélve azonban a hibák elhárítára kerültek, "szinte minden új benne", bár egy fényezés nagyon jót tenne, de mivel ez igen húzós összeg, egyelőre várat magára.
Azért "házilag" a rozsdaeltűntetést minden tavasszal beütemezem :)







Igaz a külsőn nem látszik de 2006 novemberében az autóba nem kevesebb, mint 500 ezer forint lett befektetve.

CIX mindennapos használatban van, nem hétvégi, vagy "vitrinautó". Az utóbbi évben Prokee volt az, aki segített a műszaki dolgokban, és ezért hálás vagyok Neki!(moderálva - prokee - :) )





A lopás

2003 márciusában akkori párommal, és húgával Székesfehérváron voltunk szokásos rokonlátogatásunkon. Kora este volt, mikor úgy döntöttünk, elindulunk haza. Hatalmas teli szatyrokkal megálltam a parkoló szélén, és néztem, hogy hová parkoltam. Álldogáltam a slusszkulccsal a kezemben, és azon gondolkodtam, hogy ennyire nem lehetek béna, hogy elfelejtettem hová álltam! Körülnéztem, és akkor tudatosult bennem: Ellopták az autómat! Először nem akartam elhinni, azt hittem csak vicc. Értesítettem a rendőrséget, felvették a jegyzőkönyvet, megtettük a feljelentést. Az ügyeletes tiszt nem sok reményt adott, és én sem bíztam benne, hogy eredményes lesz a nyomozás. „-Volt valami egyedi az autón?” Hát nem, semmi. (Azóta erről gondoskodtam :) )



Párom szülei jöttek le értünk Budapestről, ők vittek haza. Végigsírtam az utat a rendőrségtől hazáig. Napokon át csak néztem az ablakból a parkolót, s vártam, hogy egyik reggel ott áll a Trabi a helyén, mintha mi sem történt volna… De nem, sajnos ez a csoda nem történt meg. Közeledett a születésnapom. Párom kedves ajándékot ötlött ki: Trabant alakú torta.
Persze ez az ötlet még a lopás előtt pattant ki a fejéből… De mégis szép születésnapi ajándékom lett: Három nap elteltével felhívtak a székesfehérvári rendőrségről: „-Le kellene utaznia, azonosítani a személygépjárművet”. Nem tudtam hova lenni az örömtől!
„-Retúrjegyet vegyek a vonatra, vagy haza tudok jönni az autóval?” –kérdeztem, mire a rendőr csak annyit mondott: nem adhat felvilágosítást a jármű állapotáról.
Kezdtem megijedni: szinte láttam, ahogy CIX darabokra törve áll egy roncstelepen… Felhívtam Fercsi barátomat, s megkértem fuvarozzon le öreg Skodájával. A rendőrségre érve kerestem az udvaron az autót, de közölték: A raktárban van, nem tudták idehozni. Beültettek egy szolgálati autóba, majd egy elhagyatottnak tünő reptéri hangárhoz vittek, ahol egymás hegyén-hátán álltak a különböző bűncselekményekből származó autók.
CIX a hangár legvégén állt kissé félszegen-a bal első rugó ugyanis eltörött. Megláttam, és sírva rohantam hozzá…
Körbejártam, s felmértem a kárt: Lámpakeret, homloklemez összetörve, s mindent kiloptak belőle, amit csak lehetett. Szétvagdosták az elektromos kábeleket, kiszedték az izzókat, sósavval locsolták le a belsejét, leengedték a kerekeket, ellopták a hátsó rendszámot, a pótkereket, s az összes szerszámot… hatalmas kárt okoztak. A telepet örző rendőr szerintem nem tartott teljesen normálisnak, ahogy sírva-nevetve Simogattam az autót… „Na mi lesz? Elviszi, vagy itthagyja és megy a bontóba?” Nagyon csúnyán nézhettem rá, mert többet nem kérdezett semmit, segített kitolni az autót a hangár elé. Joe bácsi volt az, aki segítségemre sietett, és összekötözte a kábeleket, hogy el tudjam indítani az autót. Két órával később úton voltunk hazafelé CIX-el. Bár a rendőr figyelmeztetett, hogy ha ilyen műszaki állapotban megállítanak közúti ellenörzés gyanánt, a helyszínen lelőnek a kollégái. Vállaltam. Nem akartam CIX-et magára hagyni még egy éjszakát… Hivatalos megfogalmazás szerint: "az anyagi kár jelentős". Egy évembe telt, mire az autót vissza tudtam hozni eredeti állapotába. Lengéscsillapítók, kuplungszerkezet, kisebb alkatrészek cseréje egy vagyon volt. Igen, ennyi pénzből már futotta volna egy autóra, de azt is figyelembe kell venni, hogy ezt az összeget évek alatt költöttem rá, nem egy nap leforgása alatt…



...és az ember nem hagyja cserben a családtagját ha "beteg, hanem segíti felépülését:)

Az ÉDER - legenda



Sokan kérdezték már, és egész legenda járja körül az autót az ÉDER felirat miatt.
Mindenki Éder mesterre és koboldjára, Pumuklira asszociál- tévesen.
De nem, teljesen másról van szó.
Most, hogy engedélyt kaptam a felirat hivatalos viselésére, megoszthatom a történetet.



Hulljon le hát a lepel a titokról:

1999-óta dolgozom a Mol Rt. százhalombattai bitumengyártó üzemében. Az útépítés alapanyagaként szolgáló folyékony bitument tartálykocsikkal juttatják a kívánt aszfaltkeverő üzemekbe különböző fuvarozó cégek az ország területén. Az egyik ilyen egyéni vállalkozó Éder Zoltán, aki számos tartálykocsit üzemeltet.







A hozzánk járó kamionjai sofőrjeinek nagy részével jó kapcsolatot tartok fenn, akik Zala és Vas megye környékén élnek. Valamelyikőjük megajándékozott egy ÉDER matricával: „-Tessék, jó lesz a Trabira.” „Na persze, majd felragasztom, nem?” – mondattal betettem a csomagtartóba...

2003 nyarán Badacsonyban nyaraltunk egy hetet. Bejártuk Zala és Vas megyét, meglátogattuk az ottani rokonaimat. Útközben rengeteg kamionnal találkoztunk, akik hozzánk járnak bitumenért, vagy más anyagot mérlegelnek, de egyik sofőr sem ismert meg, nem figyeltek fel a "mezei" Trabira, hiába villogtam mögöttük, vagy szembe.



„Ezt is ismerem, ez Józsi haverom…” Az egyik nap a nyaralóba visszatérve kezembe akadt a matrica. Addig-addig barátkoztam a gondolattal, míg fel nem ragasztottam a motorháztetőre,



és egy fényvisszaverős változatot a hátsó ajtóra is.



A kamionosok gyakran rávillognak néha az autóra – rengeteg jár a Mol-ba. Néhány hete találkoztam az Éder cég egyik felsővezetőjével munkahelyemen. Megmosolyogta az autót, s megkérdeztem nem gond-e rajta a matrica? „-Természetesen nem, sőt kifejezetten tetszik!” – volt a válasz. Ebben bíztam, mert mára az ÉDER ™ nem csak a tulajdonos cége, hanem az én Trabantom bejegyzett névjegyévé is vált.

cix688.uw.hu – a Trabi weblapja

2004. augusztusában Balatonalmádiban nyaraltunk Ancsával. Feltűnt, hogy rengeteg Trabant, Wartburg van a városban és a környékén. Valahová épp kirándulni indultunk, így keveredtünk Alsóörsre. Gondoltuk benézünk, mi a gyülekezés tárgya... így vettünk részt első "Trabantos találkozónkon". Körbejártuk a kempinget, s azt hiszem itt fertőződtem meg a Trabant-Feeling-el igazán.

Nem terveztem, de mégis annyi fotót készítettem egy délután leforgása alatt, hogy napokon keresztül csak válogattam őket. Sheriff és Roby a mai napig emlegetik azt a délutánt: 5 percenként mentem a technikai sátorhoz, hogy ürítsék a memóriakártyámat... (Ők töltötték fel helyben egy számítógépre a résztvevők fotóit).

A 2005-ös alsóörsi találkozóra pedig már "tudatosan" készültünk az év eleje óta. Szerencsémre Ancsa nem csak megértette és elfogadta "Trabant-betegségemet", hanem aktívan segített a találkozón való részvétel előkészületeiben.

Azóta is rendszeresen járok találkozókra, s készítem a képeket, videókat.

Később jobban megismerkedtem "falumbéli" Prokee mesterrel, és a trabant.prokee.hu weboldallal, melynek fórum-lakóival rendszeresen jókat beszélgetünk, s ahol szinte minden Trabant-Wartburg témában feltett kérdésre hasznos információkat lehet szerezni.

2005 év végén jött az ötlet: ezeket a fotókat, és a klipeket meg kellene mutatni a többi Trabant-Wartburg tulajdonosnak! Elkészült a jelenlegi weblap, melynek igaz az oldal fő profilja a Trabant-Wartburg témák, mégis összekötöttem a másik hobbimmal, a fotózással. A 2006-os alsóörsi találkozón „CIX-Laca a Klub fotósa” címet "kaptam" Muczán Gábortól, a TWK elnökétől.