A közelmúltban alkalmam nyílt arra, hogy meglátogassam a Német Demokratikus Köztársaságot, s megismerkedjem régi hagyományokon épült, s most ismét az élvonalba került autóiparával.
Az elbeszélőnek nehéz választani a rengeteg élmény közül. Úgy gondolom azonban, hogy az autósok és leendő autósok többségének érdeklődését akkor elégítem ki, ha a Trabant gépkocsiról, annak gyártásáról, javításáról szólok részletesebben. Hazánkban egyre többen járnak ilyen kocsin, s a jelek szerint a jövőben egyre többet és többet importálunk. Érdemes tehát egy oldalt szentelni a témának.

Amióta a Trabantot a nagyközönségnek bemutatták -, 1958 nyarának végén kezdték meg a szériagyártást -, ez a kis kocsi, kiváló menettulajdonságaival, igen sok barátot és elismerést szerzett magának. Az érdeklődés és a kereslet nemcsak az NDK-ban, hanem külföldön is állandóan növekszik a kocsi iránt. A zwickaui gyárban természetesen igyekeznek kielégíteni a keresletet: elhatározták, hogy az 1965-ös évben már 65000 Trabantot gyártanak.

Nem akarom most a jármű szerkezeti részeit, szellemes, konstruktív megoldásait bemutatni: ezeket az AM olvasói bizonyára jól ismerik. Inkább csak a jármű karosszériájával szeretnék részletesebben foglalkozni. Ezt is csak azért, mivel nagyon sokan előítélettel viseltetnek a műanyag-karosszériával szemben, sőt egyesek kimondottan idegenkednek tőle.



A Trabant felépítménye műanyag borítású, önhordó acélváz, padlókerettel. A padlókeret hegesztéssel csatlakozik a vázhoz. A borításként alkalmazott műanyaglemezek pedig úgynevezett Duroplast anyagból készülnek, amelynek közismert tulajdonsága: jó hőszigetelés, lengésekre és rezonanciára való érzéketlenség, nagy ellenállási képesség az időjárási viszonyokkal szemben.

További nagy előnye a műanyag borításnak, hogy minden esetben olcsóbb a javítása, mint az acéllemezből készült karosszériáé. Összeütközéskor a rugalmas műanyag felfogja az ütésből származó energia egy részét, ha viszont az ütés egy bizonyos mértéket túlhalad, a karosszérián szakadások keletkeznek. Ha az ütés olyan helyen éri a karosszériát, ahol a műanyaglemez alatt merevítő vázszerkezet van, akkor kisebb darabok kitörnek. A repedések, törések, javítása a következő módon történik:

A repedések végén 3 mm-es fúróval lyukat kell fúrni, hogy a repedés továbbterjedését megakadályozzuk. Ezután a repedést kb. 120°-os szögben egészen a lemez aljáig kiköszörüljük. A lakkot a repedés mindkét oldalán legalább 30mm-es távolságban el kell távolítani. Ezután a repedéstől jobbra és balra, kb. 20 mm-es darabon az anyagot tisztára lekaparjuk és felérdesítjük. A következő lépés, hogy rozsdamentes 0,5-1 mm-es vastagságú lemezekből maximálisan 200 mm hosszúságú lemezlapokat vágunk, s ezeket tökéletesen megtisztítjuk. Ezeket a lapokat ragasztjuk a repedésre, miután a felületeket gondosan zsírtalanítottuk (például Triklóretilénnel). A lapokat hátulról ragasztjuk fel, a műanyaglemez első oldalán a kifúrt lyukakat és a repedést a ragasztóanyaggal töltjük ki.

Ha a karosszériából egyes részek letörtek, vagy kitörtek, ezeket is a fentebb ismertetett módon kell kijavítani. Ha 20 mm-nél nem szélesebb darab tört ki, szükségtelen hátsó lemezerősítést alkalmazni, a törési hely egyszerű beragasztása is megadja a műanyaglemez eredeti szilárdságát. Ha nagyobb darab tört volna ki a karosszériából, méretarányosan kivágott részeket lehet helyére beragasztani.

Ha a Duroplast lemezeken olyan súlyos sérülések keletkeztek volna, hogy azokat már nem lehet megjavítani, a teljes karosszériarészt kell pótolni. A nyers karosszérialemezek megmunkálása egyébként a keményfáéhoz hasonló.

Javítások vagy teljes lemezrészek cseréje után természetesen újra kell lakkozni a munkába vett felületeket. Lakkozás előtt a felületeket meg kell tisztítani minden szennyeződéstől és főleg zsiradéktól.

Maga a Duroplast rossz alapot képez a felszórandó festékréteg számára, ezért feltétlenül szükséges, hogy a lemezeket jól felérdesítsük. Megfelel e célra a közepes szemcséjű csiszolóvászon is, a legjobb eredményt azonban a homokkal való lefúvás adja. Ezután két alapozó réteg kerül a lemezre (az első az úgynevezett Vinoflex, a másodikat Thermoplastnak nevezik), s a második alapozóréteg után fújják csak rá a nitrolakkot a karosszériára.

Mint láthatjuk, indokolatlan az idegenkedés a műanyag-karosszériától. Alapjában véve tartós és hálás anyag a Duroplast. Javítása vagy akár teljes cseréje sem ütközik nehézségekbe.