Nemrég olvastam honlapunk egyik topicján valakitől egy költői kérdést: Miért minket, kétütemű autótulajdonosokat piszkálnak évek óta.

Ebben a korántsem teljes miniregényben próbálnám meg vázolni, hogy miért foglalkoznak kitüntetetten az átlagemberek és az illetékesek a kétütemű autókkal..

Nos,azért piszkálnak bennünket, mert az eccerű pógárnak, az ucca emberének csak látványos dolgokat lehet eladni, ill. látványos dolgokkal lehet riogatni.
Az illetékesek is tudják hogy a sok kis 2T robogó és a sok öreg olajfaló 4T, kénkályha diesel autó és tgk. rohadtul szennyezi a környezetet. De ezekhez nem is mernek nyúlni, mert az tényleg több millió embert érintene, többezer kényszervállalkozó romokkal fuvarozót és családját tennék tönkre. Na ezt nem vállalná be senki, mert megnézhetné magát a szavazáskor. Itt mindenki azt hangsúlyozná, hogy a munkahelyeket veszik el, s nem az kerülne előtérbe, hogy a tüdőnket teszik tönkre
A robogóknál a helyzet az, hogy az ucca emberének „nem elég látványos az ilyen járművek környezeti károkozása” és könnyen legyint rá: „á azok olyan jópofa gyüszünyi motoros pröcögők, alig mennek, csak rövid távra és csak nyáron velük” mondják. Az hogy egy szélcsendes meleg napon, a Balaton partján rajban zümmögő robogóhad a nyaralók és gyermekeik mellett elhaladva olajpárával telíti légzőszerveiket, az nem tűnik fel senkinek.
Nem tűnik fel azért, mert a robogók nagy része a modern keverékolajoknak köszönhetően szinte illatoznak, és ami nem büdös az nem tűnik veszélyesnek.

Most szemléltetném a veszélyt, a veszélyérzetet ill. annak hiányát egy átlagos ember hétvégéjének leírásával.

Történetünk hőse szombat reggel 9 –kor fontos dolgokat (rekesz sör, cigi, kóla, videókazetták, tv-műsorújság, meg valami kínai kacat a gyereknek hogy az se unatkozzon) bepakol a biztonságos családi sportkombiba és a legnagyobb csúcsban folyamatosan a belső sávban villogtatva egynyolcvannal letép a nyaralóba egy családi hétvégére. Útközben elhaladnak egy Trabi mellett és sűrű káromkodás közepette belső keringetésre kapcsol. Mivel úgy érzi, hogy bennmaradt egy kis bűz ezért letekeri az ablakokat. Sebaj, legalább kidobja a csikket az ablakon, mivel már úgyis tele a hamutartó. Gyorsan visszatekeri az ablakot, és pár perc múlva elégedetten érzi bőrén, hogy a légkondi sikeresen visszaállította az utastér hőmérsékletét a számára nyáron élettani alapszükségletet jelentő 16. Fokra. Vezetés közben lebeszél még mobilon, egy-két pénteken elmaradt dolgot.
Mivel az új microDVD- lejátszós telcsihez nagyon drága a kihangosító, ezért a rendőr mellett elhaladva tenyerével eltakarva a telefont jól rászorítja a fülére, hogy úgy látszódjon, hogy ő csak bután támaszkodik, nem telefonál. Közben a duplafüstszűrős abszolút kátránymentes light-de luxe cigi emiatt ráég a jobb kezére. Mivel a bal keze telcsit takar, a jobb kezével meg a hamutartóba pöcköli le a cigit, kénytelen a kormányt a térdével kitámasztani. Emiatt az autó lelassul 160-ra, ami elkedvetleníti főhősünket, és úgy gondolja, hogy ha még 2-3 rendőrautót lát, soha az életbe nem ér le.
Végre megérkezik családjával a nyaralóba.
Asszony be a konyhába főzni, mivel közeleg az ebédidő. A gyerek a homokozóba, hősünk pedig a szerszámoskamrába a fűnyíróért. Berántja a gépet és nekiugrik a 200 négyszögölnek, még a homokozót is akkurátusan körbenyírja. A gyerek a fűnyíró füstjétől elkezd prüszkölni, mire emberünk beszól az asszonynak: ma ne vidd le a strandra a gyereket, mert megint megfázott.
Lezajlik a tartalmas hétvége, hazafele ugyanaz, mint odafele, beesés a fotelba, dáng felcsendül a híradó szignálja.

Nézzük végig eme ártalmatlan, bárgyú de mindennapos történet főhőse mikor érezte veszélyben magát, gyermekét, feleségét: akkor, amikor 180-nal repesztett a pályán? Nem! Mivel benne volt az autósújságban hogy a törésteszten az autója kiválóan szerepelt, 10 csillagot kapott. Igaz hogy 180-nal való ütközésnél általában az autó felrepül, és tetővel csapódik bele az elválasztó sövény másik oldalán szabályosan közlekedő kamionba, és nemhogy 22 légzsák, hanem egy százköbméteres ballon sem védené meg a bent ülőket. Ilyen pont vele nem fog megtörténni- gondolja.
Talán akkor érzett veszélyt mikor a légkondit használta? „Á, hiszen olyan mindenkinek van” - mondja. Az, nem számít, hogy milyen izületi bántalmakat okozhat hosszú távon, és az sem számít, hogy az időben nem cserélt szűrők miatt atkák és egyéb kórokozók millióit szippantja be másodpercenként.
Vagy akkor mikor telefonált menet közben? „Á, hiszen nem is vette észre a rendőr, hogy telefonálok, és az sem igaz hogy káros a fejre a telefon sugárzása, mivel semmit sem érzek” – gondolja. Aztán lehet, hogy 20 év múlva nagyobb lesz a daganat a fején, mint a telefon. De ezt ma még senki sem tudja és érzi.
Vagy akkor mikor a gyerek körül bürrögtette egész nap a fűnyírót? „Á az katalizátoros, meg 1 litert fogyaszt csak óránként, meg különben is szétfújja hamar a szél azt a kis füstöt.”
Nem! Egyetlenegyszer érzett veszélyt a hétvégén, amikor elhaladt a Trabi mellett!
Látta a Trabi füstjét, érezte a kipufogóból kiáramló gázok szagát, és évek óta hallja a TV-ben hogy a kétüteműek így meg úgy.
Úgy érezte, akkor hogy azonnal rákot kap, ha nem áll át belső keringetésre. Egészen megkönnyebbült mikor kiszellőződött az autója utastere. Onnantól fogva biztonságban érezte magát az egész hétvége folyamán.
Biztonságban mivel a többi veszélyről, ami a történetben felmerült nemigen szoktak szót ejteni, meg különben sem lehet ezeket érezni.
„A biztonság az a veszély, amit nem érzünk” szól egy mondás.

Visszakanyarodva a cikk címéhez, az illetékesek számára a kétüteműek piszkálása volt a legkönnyebb feladat, mivel ezek az autók a leglátványosabb környezetszennyezők és így elterelődik a szó a sok ezernyi egyéb ránk leselkedő, de megoldhatatlan veszélyforrásról. A kétütemű kérdést pedig az idő oldja meg maga, nem pedig a minisztériumok. Az, más kérdés, hogy az illetékesek úgy fogják beállítani a dolgot, mintha ők oldották volna meg.
Az álságos eljárás elárulja magát. Több éve többek között a katalizátorlobi nyomására, vagyis egy a minisztériumnak is szakvéleményeket adó személy nyomására, született egy együttes rendelet, mely undorító módon, pont egy akkoriban tesztelt katalizátortípusra illett rá. A CH értéket 2000 ppm.-ben maximálta volna 2005-től, amit ez a szerintünk alkalmatlan katalizátor a próbapadon csak üveghangon tudott tartósan teljesíteni.
Ha például a Trabantos csak rövidtávon, városban közlekedik a katalizátor képtelen lesz felmelegedni és dolgozni.
Különben is, mit ér a 2000 ppm-es CH-érték? Semmit! Ez az érték még mindig sokszorosa egy katalizátor nélküli elhanyagolt négyütemű jármű CH kibocsátási értékénél. Ez az érték ugyanúgy súlyosan terheli a környezetünket, mint az eddig büntetlenül a levegőbe köhögött 3-4-5000-es CH érték. Ha nagyon durva és bizarr hasonlattal élnénk, akkor azt mondhatnánk, hogy mostantól nagybalta helyett csak kalapáccsal verhetjük fejbe egymást, mert az utóbbi kisebb tömege garancia a tizedmásodpercekkel későbbi halálra. Egyszóval mattmindegy.
Az hogy vannak olyan értékek melyekben a kétüteműek jobbak, arra most nem térnék ki mert a cikkem laikus olvasói számára úgy tűnne hogy púderozzuk magunkat, és jelen esetben ezek nem is releváns dolgok.

Sokan azt gondolják rólunk kétütemű-tulajdonosokról, hogy kisebbségi érzésből, irigységből írunk így a műszaki haladásról. Tudjuk, hogy a már kis számban futó kétütemű autók nem járulnak hozzá a környezetszennyezéshez úgy, ahogy azt mindenki gondolja. Járműveinket hobbiból, önmegvalósításból alakítjuk akár aránytalanul nagy hozzáadott értékkel is saját magunk képére.

Inkább sajnáljuk azt az agymosott konzumidiótát aki sztaniolba burkolt hitelhokedlijéből kihajolva néz le minket. Mi tudjuk, hogy nem a leg… leg… leg technikában ülünk, de ő azt hiszi, hogy minden úgy van, ahogy az a prospektusban áll. Mi úgy érezzük, hogy őt agyilag már jobban megmosták, és inkább aggodalommal tekintünk embertársunkra, mivel az agysejtek pusztulásának folyamata irreverzibilis, azaz nem visszafordítható.
Ami még ennél is rosszabb, hogy nemcsak az agysejt pusztulásának, hanem az agysejtjeink mesterséges pusztítása jelen világunkban egyre erősödő és megállíthatatlan folyamat.
Sajnos igazi környezetvédelem meg biztonságnövekedés nincs, és attól félek, hogy már nem is lehet, csak a machinátorok és illetékesek információs tili-tolija, csiki-csukija.

Cikkem célja az lenne, hogy felhívjam a figyelmet arra, hogy a fogyasztói társadalom milyen mértékben torzítja az emberek értékítéletét és milyen hazug és álságos módon manipulálja, csökevényesíti az egyik legfontosabb biológiai „túlélőeszközünket” a VESZÉLYÉRZETET!

Muczán Gábor
Elnök
Trabant-Wartburg Klub