Tudom, jelenleg kissé másfelé ment a téma, de mégis: egy régebbi történet:
Bolhábul elephant, azaz
a hölgy csak egy egyszerű, világos példát akart mondani. Csak hát az a bizonyos hasonlat
Kedden (2004. 11. 7) egy szegedi kórházban megállt egy 30x éves lélegeztetőgép. Szomorú, és megrendítő, hogy emiatt kishíján meghalt egy 17 hónapos gyermek. Szerencsére azonban sikerült időben kölcsönkérni (asszem Pestről) egy lényegesen újabbat. Idáig ez mind szép is lenne. Persze nagy a hírérték, média máris a témán, azaz a helyszínen van. És akkor jön a lehetőség, megmutatjuk a kamerák előtt a tyar régit, meg a húde újat. Ez is jó, hiszen az élet csakugyan nem játék. Már-már hajlandóak lennénk elfogadni a hepiendet, de az interjúalany hölgy a bemutató közben a nyomatékosítás kedvéért beindul, a következő hasonlattal él: úgy képzeljük el, hogy a régi gép olyan, mint egy öreg, bonyolult, megbízhatatlan Trabant, az új, meg mint egy Mercedes. Ja, csókolom, jön a bal. Ekkó csak nézek. Hogy a Trabi régi, OK, hogy megbízhatatlan, az már kevéssé, de hogy bonyolult, hát izé, ráadásul pl. pont egy Mercihez képest. A hölgy tudja mit beszél? Igenis, meg nem is. Ezt úgy értem, hogy a média hathatós közreműködésével sikerült a tudatalattiba mindenképpen beleépíteni a Trabant (és a bűzölgő kétütemű társai iránti) utálatot, ellenszenvet. Sajnos ez az eset is jól példázza a jelenlegi helyzetet e téren. Egyik oldalról mindenképp kár volt a hasonlatért, hiszen keserű maradt utána (többek között) a trabantosok szájíze. A nagyobb baj azonban az, hogy bár a téma teljesen más volt, mégis tudtak rajtunk ha nem is nagyot, de ütni egyet. (Pszihó!) És ez az, ami igen elszomorító.

gkalmar