Prokop Gábor [prokee]
2005-08-21 16:31:37
Sokak rótták már a szememre, hogy az igazán kezdőknek nem sok támponttal szolgálok az otthoni szereléssel, javítással kapcsolatban.
Ennek persze semmi akadálya, csak eddig nem nagyon volt olyan művelet, amit le tudtam volna dokumentálni megfelelő módon.
Most tehát itt az első darab, egy egyszerű motorcsere, hátha valaki ennek is hasznát veszi.
Emellett ezentúl ha tehetem, a kisebb műtéteket is végigfotózom, és igyexem cikket faragni belőlük...
motorcsere Előzmény: A 2005-ös Nagy Nyári Találkozó előkészületei miatt a négyüteműm sajnos nem lett készen időben. Így a "tartalék" 601-essel terveztem lemenni, mégse Suzukizzak már... Az autó nemrégen kapott felújított főtengelyt és hengerpárt dugókkal, ám valami alapvető gáz volt vele, ui. folyamatosan kifújt valahol. Ötödik összeszerelésre sikerült a kifújást megszüntetni, de ma sem tudom, mi volt a probléma, és főleg, hol... A találkozó után hazafelé tartva az M7-esen Martonvásár magasságában az autó 100 feletti tempónál 1-2 mp erős fémes csörgést hallatott, majd ez megszűnt, egy erős füstpamacs után normál motorhang jött vissza. Az autó rendesen húzott még vagy 100 métert, majd a motor teljesen leállt. Lendületből még éppen begurultunk a benzinkút parkolójába, és elővettük a kötelet... A találkozón nagy sikert aratott "Orr" motorja került bele az autómba, lévén tesztelt, kipróbált motor, és elég jól bírta a gyűrődést... |
Tehát az alaphelyzet adott: van egy Trabantunk, amiben a motor satura állt, illetve van egy másik motor, ami (többé-kevésbé) használható, ezzel szeretnénk tovaszáguldani. A feladat nem egy nagy műtét, országút szélén megfelelő szerszámokkal egyedül egy óra alatt elvégezhető kis rutinnal. Az itt leírt műtét ugyan garázsban volt, de egyedül, ráérős tempóban a fotózással és némi tisztogatással együtt 2 óra alatt végeztem vele.
A motortér. Első lépésként zárjuk el a benzincsapot, majd természetesen kössük le az akkut, lehetőleg mindkét pólust. A közhittel ellentétben pont mindegy, melyik pólust veszzük le előbb. A maszkot csavarozzuk ki. Aki félősebb, és nem akarja megkockáztatni a fényezés sérülését, velem ellentétben kikötheti a motortérnyitó bovdent, és a maszkot kompletten félrerakhatja. Ha mégsem, a képen látható helyzetben nyugodtan tárolhatjuk, nem fogja összezárni az akku pólusait.
Bontsuk le a fűtés csöveit, a gáz- és szívatóbovdent, a generátor és az önindító kábelezését, hajtsuk a kürt mellé, hogy ne legyen útba. A szívatóbovden végét fűzzük be valahová, hogy az esetleges rángatás következtében ne csapjon az arcunkba !
Szedjük le a gyertyakábeleket, és csavarjuk ki a két gyertyát, majd szereljük le a légszűrőházat, a hátsó levegőterelő "lapátot", és a motortakaró paplant.
Még az elején kössük le a benzincsövet, illetve a gyújtás kábeleit. Elektronikus gyújtás esetén óvatosan húzzuk le a sarukat, ugyanis a kábel kiszakadhat a saruból, vagy - rosszabb esetben - a jeladról letörhet az ellendarab ! A kábelt fűzzük vissza, tegyük fel a tank mellé, nehogy később beleakadjunk, a csövet szintén valahová fentre kell akasztani, hogy a maradék benzin ne csorogjon a nyakunkba ! Ha a csövet az áteresztő szemmel együtt kötöttük le (vagy szerelt, "harisnyás" csövünk van), a lengéscsillapító kiálló menetes szárára húzva tökéletesen megáll.
Szereljük le az önindítót. Ezt gond nélkül megtehetjük a hyperekben is megvásárolható "L" alakú imbuszkulccsal is, de a felső csavarhoz nehézkes lesz hozzáférni, az alsóhoz pedig szinte feküdni kell a kocsi alatt. Ezért áldozzunk fel egy ilyen imbuszt, és vágjuk meg egyenesre. Ettől kezdve egyszerűbben megoldhatjuk a leszerelést a képen látható módon, tehát racsni, rövid szár, 10-es fej, illetve az alsó csavar esetén hosszú szár.
A váltóházban az önindító helye elég szoros lehet ahhoz, hogy kézzel ne tudjuk kiszedni. Ilyenkor semmiképpen se üssük meg kalapáccsal az önindítót, használjunk valami fadarabot. Tökéletesen megfelel erre két kalapács, az egyik nyelét rátámasztjuk, a másikkal megütjük az előző fejét.
Szereljük le a kipufogót. Amennyiben egyszerű hatlapfejű csavarokkal van felfogatva, nehéz dolgunk lesz a csavarfejek megfogásával. Ha az önindító még a helyén van, akkor a képen látható szögből, ha kiszereltük, az önindító felől hozzáférünk, felülről pedig mindenképpen dugókulccsal próbálkozzunk, nagyságrendekkel egyszerűbb lesz így. A karbi felől nem gond a csavar megfogása.
Ha lehetőségünk van rá, visszaszerelés előtt upgrade-eljük a csavarokat. Egyszerű betonvas-darabokat ráhegesztve keresztben a csavarfejbe nem lesz többet probléma a "villáskulcsozás"? ui. az elforduló csavarfej a betonvasat megakasztja a dob csonkjában.
<>
<>
<>
<>
Csavarjuk le a motortartó- illetve az első váltótartó bakok anyáit, majd a motor-váltó egységet megemelve toljuk el a menetirány szerinti bal oldal felé (tehát a váltó irányába) ! Így a váltóbak csavarjának le kell ugrania a bölcsöről. Ez azért kell, mert a motor csak így fog kiférni a doblemez mellett.
Szedjük ki a váltót és a motort összefogató csavarokat ! Eredetileg (az önindító csavarjain kívül) négy csavart találunk, de ebből általában csak három van már az autóban. Egy az akku testkábele végén, egy a motorszám felett, egy az önindító alatt (ennek helye látható a fenti két kép közül az elsőn, a kép bal szélén). A negyedik csavar az utóbbival egy magasságban, a bölcső kereszttartója mögött található, ám nélküle is tökéletes a rögzítés, ezért a későbbi könnyű szerelhetőség érdekében ne is rakjuk majd vissza !
Valahogy így fest majd a kiakasztott és szétkötött motor ill. váltó. Jön a legproblémásabb rész, a motor kiemelése. Ha egyedül csináljuk, érdemes a motor fölé állni, a váltó felé nézve, bal lábunkkal beléphetünk a laprugókötegre. Bal kézzel (ronggyal vagy kesztyűvel!) fogjuk meg a turbina mögötti függőleges levegőterelő lemez peremét, jobbal pedig a kipufcsonkot. Így nagyjából középre esik a motor súlypontja. A kiemelés előtt tegyünk egy vastagabb rongyot a maszk alatti összekötőlemezre, ugyanis így kiemelés közben pihenésképpen, vagy fogásváltáshoz letehetjük a motort. Ha a rendszámkeret túl magasra lóg, inkább csavarozzuk le előtte, nehogy a letámasztott motor eltörje.
Ha a motor kiemeltük, tegyük mindenképpen valami rongyra, vagy kartonra, ui. az ide-ode forgatástól meg fog indulni a benzin... Vegyük számba, milyen tartozékokat kell átraknunk a másik motorra. Az én esetemben a gyújtás, a generátor, illetve a kuplung hiányzott, illetve szakadt volt a motortartó bak. Az elektronikus gyújtás jeladóját, vagy a megszakítós alaplapot a lendkerék oldalára állítva könnyedén, előbbi esetben két, utóbbi esetben három (vagy már csak kettő...) csavar oldásával leszedhetjük. Alatta elektronikus gyújtás esetén a menesztőtárcsát, megszakítós gyújtás esetén a röpsúlyt találjuk, ezeket se felejtsük el kiszerelni.
A generátort az átszereléshez egyszerűbb a feszítőívvel és a generátortartóval együtt leszedni, ez a blokk aljába csavart 2db M8-as csavarral, illetve a feszítőt a blokkhoz rögzítő átmenőcsavarral lehetséges. Egyes blokkokon a generátortartót tőcsavarok fogják, M8-as anyával.
A motortartó bakot szintén 2db anya rögzíti, a látszattal ellentétben hozzá lehet férni dugókulccsal is, hiszen a gumibak oldala elég puha ehhez.
A motort ismét talpra állítva leszerelhetjük a kuplungot. Hat darab M6-os csavar fogja, ezzel leszedhető a tárcsa és a szerkezet.
Az új motor beszerelése előtt ellenőrizzük le, hogy a képen látható kis gumicső helyén van-e. Ezt ugyanis előszeretettel hagyják ki a motorból, és ennek következtében a fűtés szinte nullára csökken. Ezért, ha a kiszemelt motorból hiányzik, pótoljuk még az összeszerelés előtt.
A kuplung összeszereléséhez elméletileg központosító szükséges. Ennek hiányában nagyjából szemre elvégezhető a gyújtásrészre felállított motoron a szerkezet és a tárcsa központosítása. A képen látható esteben éppen nem központos a tárcsa.
Ha nem bízunk a szemmértékünkben, érintőre húzzuk meg a szerkezet csavarjait, és így szereljük vissza a motort. A későbbiekben bemutatott módszerrel nem lesz szükség a központosításra.
Ne sajnáljunk egy kis tisztítást a beszerelésre váró motortól. A karburátornak bármikor szüksége lehet egy kis állítgatásra, szerelésre, ne legyen már egy messziről is visszataszító sárgombóc ! Legalább a képen látható mértékben tisztogassuk le a karburátort !
Ez természetesen a váltó harangjára is igaz, így a későbbi esetleges olajfolyás nyomát is könnyebb lesz megtalálni.
A képen látható a kétféle gyújtásház. Lehetőség szerint a felsőt használjuk, hiszen jóval kényelmesebben nyitható és zárható vele a gyújtásfedél, valamint a ki-beszerelénél sem akadunk fel olyan könnyen.
(Persze az én esetemben ezt nem sikerült megoldani, mert az utóbbi 18 évben meg sem mozdított csavarok nekem sem akartak kitekeredni :) )
Pusztán az érdekesség kedvéért: ha lehetőségünk van rá, szerezzünk be a képen láthatóhoz hasonló ékszíj-feszítőt, lényegesen leegyszerűsödik a Trabantnál eredetileg igen macerás ékszíj-feszítés.
Ha mindent felszerelttünk a motorra, mehet a helyére. Ha a központosítás sikerült, vagy lazára hagytuk a szerkezetet, a turbinával megmozgatva a motort elég gyorsan össze fog kattanni a motor és a váltó. Szükség esetén az önindító csavarjaival finoman összehúzhatjuk őket, de közben forgassuk meg a motort, nehogy összefeszüljön a tengely a tárcsával. A könnyebbség kedvéért tegyük hármas fokozatba a váltót, így a motor forgatásával érezhető lesz, mikor csúszott össze a váltó és a tárcsa (persze csak fixre húzott szerkezettel...)
A képen látható, miként húzhatjuk fixre az érintőre összerakott szerkezetet. Természetesen a hely elég kevés lesz, tehát szükség lesz arra, hogy a motort ide-oda forgassuk a turbinalapátnál fogva.
Következhet a csövek, kábelek, bovdenek visszakötése. Figyeljünk arra, hogy a benzincső az ékszíj és a generátor-lapát közelében fut, tehát mindenképpen fixen helyezzük el, biztonságos távolságban mindentől ! A generátor kábeleit szintén óvatosan vezessük, hiszen nincs távol a kipufcsonk, ami könnyen megégetheti, csinos tűzijátékot varázsolva a biztosítatlan kábelből...
Kösszük vissza a tartóbakokat, tegyük vissza az önindítót, kipufogót, ffűtéscsöveket, stb... Nyissuk ki a benzincsapot, és várjunk egy percet - ha nem kezd el dőlni a karburátorból a benzin, akkor a tűszelep is rendben van. Rakjuk fel a maszkot, tegyük fel az akkusarukat, és indítsunk...
A teljesség kedvéért szétszedtem a megállt motort, kíváncsi voltam, mi okozta a megállást... Az egyes hengerből kiszerelt gyertíáról már a helyszínen gondoltuk, hogy komoly probléma lehet. Sajnos nagy felbontásban sem sikerült szebbet fotóznom, de talán így is látszódnak a ráégett fémszemcsék. A hengerfejek leszedése után viszont kétséges lett, ui az egyes henger dugattyúja simán kokszosnak tűnt, míg az kettes hengerben jól láthatóan ott figyelt néhány fémszemcse. ( Az egyesben látható folyadék a megállás után a gyertyanyíláson betöltött 2T-olaj) Kis kapirgálás után aztán kiderült. Felül a kettes henger, nagyjából egyenletes kokszolódás, kevés átjutott szemcsével, míg alul, az egyesben a felső, megégett réteg megkapargatása után kiderül, hogy kb. 0.5 mm vastag fémszemcse-réteg égett a kokszba... Végül a blokk szétnyitása után egyértelműen kiderül, hogy az egyes henger hajtókarcsapágya halálozott el, mozdíthatatlanná megszorulva. A réseken, illetve a hatjókar pereme mellett látható a csapágy szétkenődött anyaga. Tehát, bármennyire is sérti a hiúságomat, nem a felújított főtengely minőségével volt probléma. A jelenség egyértelműen helytelen használatból, vagy kenése elégtelenségből eredő ttúlmelegedésre vezethető vissza. Így aztán be kell lássam, hogy akár így, akát úgy, a hiba bennem volt. Valószínűleg két merényletet is elkövettem az autó ellen. Hazafelé ugyanis tiszta 95-ös benzint tankoltunk, és én kevertem hozzá olajat, vélhetően elszúrtam a keverési arányt. Ráadásul ezután az M7-esen 100-110 feletti tempóval mentünk a 70-es úttól Martonvásárig, alaposan megterhelt autóval... |