[justify]Meglepő, de semmihez nem piszkáltam hozzá. Alapelvem, hogy ami jól működik, azt nem bántom, nem kíváncsiskodok, hogy mitől ilyen jó. Valójában egy 1986-os megkímélt autóról van szó, ami 71000 km-t futott. Ez már trisztoros gyújtású, tehát az elektronika optimalizál. Városban nagyon ritkán közlekedek. Kedvencem a hosszú táv. Teljesen szintetikus, Repsol Moto Scooter-t használok 1:50 keverési arányban, és hideg motort kivéve egyáltalán nem füstöl. Nem megyek 85-90 fölé, sosem pörgetem nagyon a motort, kivéve talán jelzőlámpáknál. Ilyenkor élvezem, hogy a sok bamba sofőr, a sárgánál ébred fel, hogy elengedje a féket, keresse a sebességet. Ekkorra már rég állva hagytam őket. Tavaly még ez nem volt szokásom, ezért sikerült tartósan 5 l alatt maradnom. Hihetetlen, de tavaly nyáron kb. 3000 km-t tettem meg úgy, hogy mindig 4,6-5,2 közé esett a fogyasztás. Pedig akkor még Arol 2T-vel jártam 1:33 arányban. Jó, ennek a fogyasztáshoz nem sok köze van.
Nem lenne tisztességes ha elhallgatnám, hogy előszeretettel használom ki a szabadonfutó adta lehetőségeket, néha sík úton is. Mindig nagy követési távolságot hagyok és így az előttem levő, fékpedált taposó, gyorsító, lassító szeszélyes vezető esetén sem kell fékeznem, hanem gázlevétellel a követési távolságból csípek el. Ez rendszerint bosszantja a mögöttem haladókat, így rendre megelőznek, de ez nem zavar; megint csak használom a szabadonfutót. Előzni csak traktorokat szoktam, mert teherautók is komoly ellenfelek lennének, és én kerülöm a kockázatot. Megvallom, lakott területen nem tartom tiszteletben az 50-et; általában itt 70 a kedvencem. Kanyarok előtt sem szeretek fékezni, mert az pazarlás. Igyekszem olyan sebességre lassulni, hogy még be tudjam venni. Szerencsére a Trabant nagyon jó a kanyarokban, de még így is van egy kis centrifugális erő, ami miatt a gyerekek különösen élvezik az utazást. Az mondjuk igaz, hogy menet közben az evést, ivást nem engedélyezem, a fagyit meg végképp nem.[/justify]