Mivel is kezdhetném a bemutatást, mint a nekem legtöbbször feltett kérdés megválaszolásával. A kérdés természetesen így hangzik:

"Miért éppen egy Trabant, hiszen ebből a pénzből már autót is vehettél volna?"

Azt hiszem ez a kérdés mindent elárul, mindazokról, akiknek a véleménye megvan régi korunk egyik igazi szimbólumáról.

A válasz az évek alatt nem sokat változott, inkább csak bővült, de hogy mindenki tisztában legyen azzal, miért pont a Trabant, és kíváncsi is rá, azoknak ajánlom a következő sorokat.

Valamikor 1996-1997 környékén kerültem kapcsolatba először a Trabanttal testközelből. Akkoriban egy nagyon jó barátommal Zsoltival, és édesapjával közösen elkezdtünk építeni egy versenyautót. Kedves barátom édesapja, Attila volt az, akitől a Trabant működését, szervizelését és az apró kis jótanácsokat megtanultam, és megfogadtam. Ő korábban Trabanttal is versenyzett, és az autó építése közben szinte mindent megtanultunk amit akkoriban a Trabantról tudnunk kellett, ahhoz, hogy egy igazi versenyautó összerakjunk.

Az első versenyautó után jött a következő, ami ütőképesebb, szebb és jobb is volt, mint az előző, és amelynek építésében szintén szerepet vállaltam, és csakúgy, mint az első autónál a versenypályákon, a szervízhelyeken most is fix helyem volt.

1998-ban megszereztem a jogosítványomat, de autóm természetesen nem volt.
Mivel anyagilag nem voltam nagyon elengedve, így korlátaim behatároltak voltak, ugyanakkor szívem is húzott a Trabant fele, hiszen az előző 2 év alatt igencsak megszerettem, ezért jött az ötlet, hogy csinálunk egyet nekem is, utcai használatra.
Többen kérdezik a mai napig, hogy az autóim miért pont olyan színűek amilyenek.
A szín története a második versenyautóval kezdődik, aminek a színe hosszas válogatás után a ma már ismert narancssárga volt. A szín már akkor is tetszett, ezenkívül a tervben az volt, hogy az én utcai autóm, ugyanúgy fog kinézni, mint az akkori versenyautónk, így a szín eldöntése akkor egy fél percet sem vett igénybe.

És megérkeztünk az első autómhoz, ami egy gyári 2T volt, de gyári állapotában azt hiszem 1 napot sem közlekedtem vele. Ahogy megvettem, azon nyomban elkezdődött az átalakítás.



A következő projekt egy szintén kétütemű Trabant volt, azzal a különbséggel, hogy a motorháztető alatt már egy Fiat motort talált, aki belenézett. Ez az autó akkoriban 7 hónapig készült. Sok tekintetben a mostani autóm alapja, hiszen a két autó külsőre már nem sokban tér el, valamint már ez az autó is különleges volt a maga nevében. Míg az első autóm kilógott ugyan a sorból, de nem igazán, addig ezt az autót már sok helyen figyelő szemek kísérték.



Sajnos az autó jövője vártalanul félbe szakadt, amikor 2005 februárjában egy közlekedési baleset vétlen résztvevőjeként gyakorlatilag lenullázódott az autóm.

Sokáig sokkolt a történet, és nehezen dolgoztam fel azt, hogy ha valamivel ennyit dolgozik az ember, akkor is egy pillanat alatt köddé válhat.

A második autó készítése után azt mondtam, hogy még egyszer nem állok neki, egy autót megépíteni, és sokáig a baleset után is így voltam vele. Aztán a barátok, ismerősök rábeszélésére mégis úgy döntöttem, hogy megépítem újra a Trabit. Az autó 2 évig készült, amit ezen a lapon végig is követhettek.



Nos, hogy megérte e? Erre nem tudok konkrét választ adni. Amikor csak áll itthon, és belegondolok, mennyi időt, és mennyi pénzt vett el az életemből, akkor azt mondom, hogy annyira nem érte meg.
Amikor viszont benne ülök, elviszem egy találkozóra, vagy csak közlekedek vele a városban, akkor végignézem az emberek tekintetét, megköszönöm az emberek dicséretét, és azt mondom megérte és nincs is ennél jobb érzés, viszont ezt csak az tudja igazán átérezni, aki életében egyszer végigjárta az autóépítés rögös útját.

Azt hiszem elég hosszúra sikeredett a kérdésre adott válasz, ugyanakkor szerintem minden benne van. Természetesen aki épített már autót, motort, hajót, bármit az nem teszi fel ezt a kérdést, mindenki másnak pedig csak ezt a választ tudom felajánlani.