[justify]Elárulom; a krómozásért 160 ezret fizettem a legutóbbi látogatásom alkalmával. Ebben két íves lökhárító, három lámpakeret, két hamutartó és két első index alumínium kerete, négy szellőzőrács (ebből kettő alumínium), egy biciklikormány, egy Trophy MZ kipufogóbilincs, néhány csapágycsésze és csavar volt benne.
A krómozás nem olcsó. És akkor még finom voltam. Érdemes megnézni mit művelnek egyesek a régebbi autók rozsdásodó vagy karcos krómos lökhárítóival: lefestik. Nyilván azért, mert nem akarnak 50-70 ezret áldozni rá, hiszen az egész autó nem ér annyit a szemükben. Mások szemében sem. Ezért vagyok marha, mert ezt én tudom, de eldöntöttem, hogy a Trabimon krómozott lökhárítók, lámpakeretek stb. lesznek. Ennyi volt az ára. Dönthettem: akarom vagy sem. Vannak olcsóbb helyek? Vannak. De az első, amit előbb-utóbb mindenkinek meg kell tanulnia: a legolcsóbb mindig a legdrágább. (lásd kínai áradat)
Így vagyok a veteránozással. Elképzelem mit szeretnék, milyen minőségben (általában kifogástalan) és addig nem nyugszom, amíg úgy nem lesz. A hátsó hamutartók esetében sem elégedtem meg azzal, hogy leragasztom a műanyagot és körbefestem, mert azt annál szebben is fel lehet újítani. Így nyugodt a lelkiismeretem.
Nem ennek a topicnak a témája, de az 1970-es angol autóm már régen valami hátborzongató Lada-Polski-Renault-Skoda-Opel öszvér lenne, ha nem így fognám fel. Többszörösébe kerül? Igen. Évekig tart? Igen. De ezt az utat járom.
Ha valaki tisztességesen, mindent beleadva, mindent felújítva restaurál egy autót, akkor az 10 év alatt simán felszív 5 milliót. Ez havi átlagban kb. 40 EFt. Ja, természetesen itt egy olyan gépre kell gondolni, amin minden felújításra szorul. De ez benne a csodálatos! Olyan, mintha egy haldoklót visszahoznál az életbe, méghozzá úgy, hogy fiatalsága teljes szépségében láthasd.
[/justify]
[i](Módosította molyhos 2008.03.30. 21:59-kor)[/i]