Tudomásom szerint a régi Trabantok csavarjai matt szürkék voltak, valószínűleg tüzihorganyzottak. Az biztos, hogy fogdostam már zsír új ESKA csavart, ami tüzihorganyzott volt.
A mi Trabantjainkban viszont galvanikus horganyzású ill. kadmiumozású csavar csavarok vannak. A galvanizálás során a tiszta csavarokat zsírtalanítják, öblítik, bevonják (cinkkel vagy kadmiummal), öblítik, aktiválják, öblítik, passziválják (sárga vagy kék=fehér kromát réteggel), öblítik és szárítják. Kb. ez a folyamat. A fémbevonat régen ugye kadmium volt, de kivonták a kommersz dolgok gyártásánál. Azonban az ólmozott benzinhez hasonlóan a repülőgépeknél a mai napig használják. K. Endre anno érdeklődött itt: http://www.femepito.hu/ Azt a tájékoztatást kapta, hogy a kadmiummal bevont alkatrészek a magas hőmérsékletet jobban viselik. A korrózióállóság tekintetében nincsen számottevő különbség a cinkhez képest.
A sárga kromáttal bevont dolgok viszont valamivel jobban bírják a sópermetet, mint a fehérrel (kékkel), ezt olvastam.
Emlékeim szerint a kocsimban az összes lapos csavarhúzós csavar fehér, a hatlapfejűek pedig mind sárgák voltak. Az biztos, hogy olyanra csináltam, mint amilyenek voltak a felújítás során. :) Kivétel nem ugrik be. A biztonsági öv csavarjai állítólag natúr, rozsdamentes csavarok... Ezzel az a probléma, hogy azokat is elpucoltam jól (foszforsav stb.), és beépítést követően elkezdtek a padlólemezen lévők (de lehet, hogy csak az anyáik, már nem emlékszem) rozsdásodni. Emiatt elvittem őket fehér horganyzásra... A csomagtérzárat rögzítő lapos csavar emlékeim szerint viszont sárga. Az imbuszok mind sárgák (önindító, zárütköző). A váltó belsejében van pár natúr csavar. Hirtelen ennyi ugrik be.
Többféleképpen tisztítottam a csavarokat, alkatrészeket. Először is zsírtalanítottam. Aztán osztályoztam őket aszerint, hogy rozsdásak vagy sem. A rozsdásakat rozsdátlanítottam: mechanikusan (drótkefe, drótkorong, ilyesmi), ill. foszforsavval. Illetve ezeket felváltva alkalmazva. Ezután eltávolítottam a régi bevonatot (ha még volt...), szintén foszforsavval. Ez - töménységtől függően - 1-2 perc alatt leszedi a kromátréteget, majd leoldja az alatta lévő védő fémréteget is. Ami marad, az maga az acél. Fontos, hogy ne legyen túl tömény, mert az acélt is oldja szép lassan, továbbá nagyon tömény sav alkalmazása során igen intenzív hidrogén képződés figyelhető meg, ami nem túl szerencsés dolog. Itt jön a képbe a mumus, a hidrogénridegedés. A hidrogén egy része simán beszivárog a fémbe, ahol elridegíti az adott tárgy kérgét. Hasonló a nitridáláshoz, amikor is magas hőmérsékleten nitrogént juttatnak az edzeni kívánt tárgy anyagába. Az eredmény szinte ugyanaz: nagyon kemény, de nagyon rugalmatlan felület. A hidrogén beszivárgását a galvanizálás / maratás során inhibitorral védik ki, már amennyire lehet. Viszont vannak olyan helyek, ahol a folyamat végén kimondottan hidrogénmentesítik a kezelt tárgyat (már amennyire lehet). Úgy emlékszem, 200 fok körüli hőmérsékleten kell tartani 2 órán át az anyagot, ekkor távozik a hidrogén. És még az is rémlik, hogy minél hamarabb el kell kezdeni a hevítést. A hidrogén simán távozik a védőbevonatokon keresztül is. Kb. ennyit tudok hirtelen. Ha esetleg ezzel kapcsolatban szerzel némi új infót, írd majd meg, légy szíves. Amúgy valami hasonlóra én is gondoltam:
https://www.youtube.com/watch?v=7xP2BnRvRoU
https://www.youtube.com/watch?v=S3EB1P4oUH8
Ezeknél statikus terheléssel tesztelik, mit bír a csavar. Ez is egy módszer. Viszont a futóműnél a dinamikus terhelések következtében fellépő anyagfáradás szintén esélyes: https://www.youtube.com/watch?v=r32pzxMX6ck Ha jól sejtem, itt a jobb oldali leeső darab folyamatosan terhelve van lefelé, így az elszakadó anyag folyamatosan hajlik, ami a forgás következtében körbe-körbe "vándorol". Mígnem végül elszakad.
Az alapötlet nálam az volt, hogy veszek egy rakat ESKA csavart. Több méretben, több felülettel (galvanizált, natúr). Egy részét csak simán letesztelem, hogy hány Nm-nél szakad el. Aztán ezen kívül tesztelném mit mutat, ha:
- lemaratom híg foszforsavval,
- töménnyel,
- egy napra benne hagyom a savban,
- a fentiek + galvanizálás
Persze ez csak statikus tesztelés, de már az is több volna a semminél.
A gyakorlati tapasztalatom amúgy az, hogy nem jelent problémát az újragalvanizálás. Olyanban volt részem, hogy elszakadt 1-2 csavar, de az inkább a korrodálódás következtében elgyengült anyagnak tudható be. Pl. ha egy agyonrozsdásodott csavart órákig áztatok + vakarászok, majd elviszem galvanizálásra, nem kell csodálkoznom azon, hogy elszakad. :) Amúgy a problémát az jelentette, hogy kicsit vastag lett a kromátréteg. Emiatt menetmetszővel meg kellett volna járatni. Ez leginkább az 5mm és annál kisebb csavaroknál jelent problémát. Vegyél is ilyen metszőket, fúrókat (egymenetes, gépit ajánlok).
További tapasztalat: a rugós gyűrűk (olyasmi mint egy lapos alátét, csak oldalról 8-as formájú) és a rugós alátétek nem szeretik a galvanizálást, legalábbis az újragalvanizálást. A fogazott alátétek szintén nem. Ezek sokszor még a gyári bevonat esetében is elpattannak. Szóval ezeket hagy úgy, ahogy vannak, esetleg pótold őket. Pont emiatt nem szabad rugókat sem. Ugyanis ha ott van egy ki kéreg, akkor az elpattan, aminek mentén szépen a rugalmasabb anyag is eltörik. Szóval fékrugók, laprugók stb. maradjank úgy, ahogy vannak. Kicsit ahhoz hasonlít ez az egész, mint amikor a mutató és a hüvelyujj között lévő hártyát elvágod. Amíg friss a seb, nincs gond, de egy nappal később, amikor "megszilárdul" a seb és egy óvatlan mozdulattal szétnyitod a tenyered, na akkor elég mélyre ható fájdalmat tud generálni a repedés továbbhaladása. :) A hidrogénridegedés következtében elszakadó kötőelemeknél gyakorlatilag ugyanez játszódik le.
Még egy kis infó: választhatsz forgódobos (megfelelő mennyiség esetén....) és függesztett galvanizálás közül. Előbbinél jó tudni előre, hogy mekkora furatok vannak a dobon. Utóbbinál pedig fontos, hogy rézdrótra kötözd a dolgokat. Én függesztetten csináltam mindent. Amúgy a forgódobos megoldásnál szerintem gyáriasabb lesz az eredmény. A függesztett előnye, hogy szépen lehet csoportosítani az egyes alkatrészek cuccait, nálam minden csavar oda ment vissza, ahonnan kijött. Nyilván ez csak elvi probléma, a gyakorlatban elég, ha arra figyelsz, hogy két azonos méretű, de eltérő szilárdságú csavart ne cserélj össze. De nem is nagyon van ilyen talán. Az anyáknál már inkább... sok a jelöletlen, de sok a 8-as szilárdságú...
Még egy kis megjegyzés: létezik lúgos és savas galvanizálási módszer. Tudomásom szerint a hidrogénridegest illetően nincs köztük különbség.