Trabant-Wartburg Klub - Katalizátor

Bejelentkezés regisztrált felhasználóknak

Az oldal egyes szolgáltatásait csak regisztrált felhasználóink vehetik igénybe.
A regisztráció ingyenes!

Regisztráció új felhasználóknak

Trabant-Wartburg Klub

Katalizátor - vele vagy nélküle?

[bgt015]
2007-10-16 23:08:21

A kétütemű autók zöldkártyáztatásával kapcsolatban nagyon sok tévhit kering közöttünk. Ezek közül az egyik az, hogy kétütemű autók 2008. január 1. után zöldkártyát csak akkor kaphatnak, ha katalizátorral vannak ellátva. Pedig ez nem így van, a katalizátor szó a jogszabályokban NEM szerepel.

A Gazdasági és Közlekedési Minisztérium jelenlegi álláspontja szerint 2008. január elsejétől szigorított határértékek fognak életbe lépni, ami már az összes kétüteműt érinteni fogja. Egyesületünk reméli ennek az álláspontnak a megváltoztatását, és észérveket próbál felhozni ellene. A 2004. július után forgalmi engedélybe bejegyzett tulajdonosok járműveinek már most is a szigorított határértékeknek kell megfelelniük. Ez a szigorítás a CH kibocsátást érinti, ami az új határérték szerint 2000 ppm lesz.

Sokak szerint ez azt jelenti, hogy a járművekre katalizátort kell felszerelni, holott a vonatkozó rendeletek egyikében sem szerepel a katalizátor szó. Viszont, amint azt már eddig is hangsúlyoztuk, az új határérték olyanok, hogy azokat a legjobban beállított motorral és új kipufogórendszerbe épített katalizátorral sem lehet teljesíteni, nemhogy egy átlagos kétütemű autó motorjához kapcsolódó, használt kipufogórendszerbe épített katalizátorral. A kétüteműek kipufogórendszerében lerakódott olajkoksz miatt a katalizátor használata semmiféle előrelépést nem jelent, főleg, mert a keveréküzem miatt a katalizátor rövid idő alatt eltömődik és tönkremegy.

Beszélni kell még a katalizátor motorkárosító hatásáról. A kétütemű motoroknál - a működési elv miatt - a kipufogórendszer fontos szerepet tölt be a motorvezérlésben. Így a kipufogórendszeren végzett bármilyen módosítás (jelen esetben a katalizátor beépítése) miatt megváltozik a motor működése is. A katalizátorral felszerelt járműveknél megváltozik a fojtás, ezért a motorban nagyobb terhelés éri a hajtókarok csapágyait, ami a főtengely károsodásához és idő előtti tönkremeneteléhez vezet.

A katalizátor alkalmazása alacsony hamutartalmú olajat kíván meg, amelynek ára sokkal magasabb, mint az átlagos motorolajoké. A zöldkártyáztatás is drágább: ennek díja katalizátorral felszerelt járművek esetén 6580 Ft, míg a katalizátor nélküli járműveknél 4080 Ft. A következő probléma az, hogy a környezetvédelmi felülvizsgálatot végző állomások nagy része nem hajlandó kétütemű járműveken elvégezni a vizsgálatot, mivel a kipufogógáz olajtartalma miatt a nagy értékű mérőműszerek károsodnak és tisztításuk rendkívül költséges.

Ez a tény arra ösztönözhetné a jogalkotókat, hogy a kétütemű autók zöldkártyáztatási kötelezettségét - hasonlóan más országok gyakorlatához eltöröljék (pl. Szlovákia). Ezt a szemléletet erősíti az a tény is, hogy a forgalomban lévő, kétütemű motorral rendelkező autók száma rohamosan csökken. Akik ma ilyen járműveket tartanak fenn, autóikat nagyon ritkán használják, általában csak kisebb utakra.

A katalizátornak, hogy feladatát betöltse, el kell érnie az optimális működési hőmérsékletet, mivel a kémiai folyamatok csak ekkor tudnak bekövetkezni. Kisebb utak megtételekor a katalizátor ezt a hőmérsékletet nem éri el, így a jármű ugyanolyan mértékben bocsát ki a szennyező anyagokat, mint katalizátor nélkül. Kevesebb szennyezést csak akkor lehet elérni, ha kipufogórendszerünk tiszta, a gyújtás jól van beállítva és megfelelő minőségű keverékolajat használunk.

A mostani tendencia szerint a kétütemű járművek folyamatosan veterán- és hobbiautókká válnak, a napi használatban lévő autók száma évek óta fokozatosan csökken. Az eddigiek alapján látható, hogy - mivel a kétütemű autók száma a forgalomban lévő többi járműhöz képest rendkívül alacsony - a határértékek további szigorítása felesleges és értelmetlen. Egyrészt azért, mert a 2008-tól megkövetelt határértékeket műszakilag képtelenség teljesíteni, másrészt pedig azért, mert a kétütemű járművek csökkenő száma és minimális éves futásteljesítménye miatt a szennyezés mértéke csökken.

Mindent egybevetve, a fent leírtakat és az ésszerűséget alapul véve megoldást jelentene egy olyan, a Németországban alkalmazott rendszerhez hasonló szabályozás bevezetése, ami nem a megmaradt kétütemű gépjárművek tulajdonosainak fokozatos ellehetetlenítésére épít, hanem toleránsan viszonyul a kérdéshez és a viszonyokat a környezetvédelem fontosságát figyelembe véve rendezi, de engedményeket tesz az alkalmazott technikai megoldás felé, tekintettel annak teljesítőképességére és a kérdés fentiekben megfogalmazott helyzetére.