BB2 14-16. nap: A Motorváros Team Trabant cabriója a 16. helyet szerezte meg a Budapest-Bamako afrikai futamán

A Motorváros Team keleti csodajárgánya megtett 8200 kilométert, de az utolsó napon már vontatva érte el a végcélt, Bamakot.A Budapest-Bamako utolsó napjai kicsit összefolynak nem csak a futamot követő családtagok, barátok és kollégák követték nehezen az utolsó szakaszokat, hanem a végére a résztvevőknek is nagyon elegük lett az igazi Afrikából.

A Mauritán részen Trabantos csapatunk gyönyörű szavannán keresztül jó minőségű földúton haladt, ahol sajnos egy defekttel sikerült ötszöggé varázsolniuk az amúgy kör alakú felniüket. Eddig nem esett szó beduin sátoros szállásról, ami végtére is a nagy semmi közepén a sok szabad ég alatt eltöltött kissé hűvös éjszaka után jobban esik, mint a szélben történő sátorállítás. A nagy családi kemping padlója matracokkal, szőnyegekkel van leterítve, az ember bárhol leheveredhetett, ahol helyet talál. A különbség a csillagos égbolt és a sátorban alvás között nem sok, mivel a föld majdnem ugyanolyan kemény, csak a szél nem fúj annyira hevesen. Az esti nyugodt alvást csak a sátor sarkához kikötött kecskegida egész éjjel tartó keserves sírása zavarta meg, de az elmúlt két hét megedzette a Fiúkat így mindenki jól aludt. Reggel csak azok nem örültek akik, a sátoron kívül töltötték az estét, mivel nem akartak előző este 10 eurót fizetni a szállásért, de azt a háziak így is úgy is elkérték.

Még csütörtök reggel azon tanakodtak a Fiúk, hogy megint más úton indulnak, mint amit előírtak. Így ők nem Kankossa felé tartottak, ami után a Mali határátlépés következett volna, hanem Szenegál felé vették az irányt, mivel ott az utak is sokkal jobb állapotnak örvendenek, mint Mauritániában.

MOTORVÁROS TEAM – Trabant cabrio telefonszáma: 00 88 216 212 32442

Motorváros Team –Trabi Cabrió
www.TrabanttalAfrikaba.hu
www.motorvaros.hu

De a Szenegáli határ előtt még volt egy kötelessége a csapatnak. A Motorváros csapat örökbefogadott egy Mauritán falut Djajibine-ét, ahova adományokat vittek, mint az összes többi résztvevő a többi másik örökbe fogadható faluba. A Fiúk gyerekruhákkal és édességekkel pakolták tele az autót. Gondolták nem lesz nehéz ennek az átadása, hiszen a versenykiírásban is említett falu öregjeinek fogják átnyújtani őket, akik majd a kiosztják a rászorulókna. De az élet Afrikában egészen máshogy zajlik, a helyi vezető már annyira vén volt, hogy kezet fognia is csak nagy nehézségek árán sikerült. Így a Trabisok ott álltak a helyiek gyűrűjében, akik megrohamozták őket és az autót. Volt olyan kisgyerek aki ugyan kibontotta a csokit, de nem tudta, hogy mit is kell vele csinálni, mikor Szabolcs a szájába adta akkor nagyon elcsodálkozott.

A nagy találkozás után versenyzőink Selybaby felé vették útjukat, amivel a két hét legnehezebb szakaszát kezdték meg. A térképen járható útként jelölt 35 kilométeres szakasz az életben nem nem tükrözte ugyanezt. Az út járhatatlan volt, többször is elásták magukat a homokban a Fiúk, kiszáradt folyómedreken próbáltak átevickélni, helyi autós segítséget igénybe véve ami 15 eurót jelentett. A segítők se nagyon értették miért szeretnének Trabisaink Bakel városba jutni, hiszen igaz, hogy mellette már a Szenegál határ húzódik, de még előtte egy 4 méter mély folyó terül el. A 2004-es térkép folyót nem jelzett csak egyenes utat Bakelig, de természetesen a helyieknek lett igazuk.

Ekkor élték át, egyik legjellemzőbb afrikai történetüket aFiúk, mikor elkezdtek alkudozni két halásszal,akik a két csónakot összekötötték rátettek két pallót, majd arra állítoták rá a Trabit, mindezért pedig 300 eurót kértek volna. De a magyar ember is tud alkudni, már 200 eurónál járt az afrikai ajánlata, mire Szabolcs 30 eurót mondott. Az alkunak a helyi rendőr vetett véget, aki egy kis pöti kádőért, minden oké lesz a transzporttal, mondta a felettes szerv. A Fiúk végül egy pár ruhadarabért és 10 euróért vitették át magukat a folyón. Sajnos a Szenegáli oldalon nem jutottak tovább, mivel az ottani hatóságok nem engedték be őket vízum hiányra hivatkozva. Így visszajöttek szabad ég alatt éjszakáztak és folytatták útjukat Bamako felé.

A Fiúk elmondása szerint „A Mauritán-Mali szakasz(Mbout-Kankossa-Kayes városok érintésével) minden képzeletet felülmúlóan bitang volt.” Sajnos ezt a Trabant Tramp is megsínylette, hiszen az utolsó 100 kilométert már vontatva tette meg. De így is szép volt 8200 kilométer megtétele afrikai szavannán, sivatagon keresztül egy kelet-európai Trabanttal, nem semmi! Ezúton köszönjük a Dacia és az Ezüstteknő csapatnak, akik az utolsó szakaszon segítettek felváltva vontatták a Fiúkat!

Még Bamakoban sikerült jó áron eladni az autójukat így a mai járattal már haza is repülhetnek a Fiúk, a családtagok legnagyobb örömére!

Mindenkinek gratulálunk nem semmi teljesítmény volt ewz minden Budapes-Bamako résztvevőtől!!!


A Budapest-Bamako verseny helyezettjei:

1. Juraj Ulrich és Daniela Ulrichova (Szlovákia)
2. Baráti Tamás és Harman Tibor (Szlovákia)
3. Tomas Brazda és Peter Komrska (Csehország)
4. Jan Srajer, Karel Nepra és Pavel Ptacek (Csehország)
5. Galavács Ottó és Krakoczki Adolf (Magyarország)